Székelykocsárd

Múlt - Jelen - Jövő

Székelykocsárd múltjáról

Székelykocsárd egy ősi székely település, melynek helyén Orbán Balázs szerint az egykori római kolónia, COCARDIA állhatott. Az ide települő székely ősök viszont Aranyosszékhez tartozva kissé távol estek a mai Székelyföld határaitól, s bár az aranyosszéki székelyek évszázadokon át megőrizték kultúrájukat, nemzeti öntudatukat, a trianoni döntés utáni időkben kisebbségbe kerültek saját falujukban. Évszázadokkal ezelőtt országgyűléseknek is helyet adtunk, az erdélyi fejedelem magas rangú tanácsosainak is otthona volt Székelykocsárd, itt voltak fontos csatáik Báthori Istvánnak, Esze Tamásnak, a negyvennyolcas nemzetőröknek, az első világháború is átment rajtunk, s még mindig megvannak a második világháború alatt ásott magyar-német lövészárkok is. Megvan az 1848-ban legyilkolt kb. 60 kocsárdi magyar lakos egyikének vérével átitatott anyakönyvünk, a sok szép magyar határnév, dűlőnév mint Három-tó és Tó-farka, Végláb, Túrós, Zúgó, Szőlők-alja, Berek, Meleg-oldal, stb. s tudjuk az egykoron településünk határában létező erődítménynek a nevét is: CSEREVÁR.

A jelen

Ma már elmondhatjuk, hogy a falu lakosságának kevesebb mint 30%-át teszik ki a magyarok, hiszen mellettünk él kb. 50%-nyi román és 20%-nyi roma lakos is - akik döntő többségben a románul beszélők sorait szaporítják. Létszámunk csökkenésének okait magunkban is kereshetjük, hiszen a családonkénti 2 gyerek nem elég, 4-5 gyerek kellene s talán ez megoldaná a helyzetet, de mint mindenhol, úgy itt is a korszellemből kórszellem lett, s a gyereklétszám egyelőre nem növekszik. A eltelt évtizedek alatt sokan el is költöztek Székelykocsárdról. Mivel évszázadok óta, vagy talán mindig is többségében szabad emberek és kisnemesek lakták e települést, a művelődés és a tanulás érdekében kiemelkedően sok fiatalt engedtek, küldtek iskolákba, s a tanult fiataloknak csak kis százaléka kerülhetett vissza Székelykocsárdra. Ez csökkentette létszámunkat, de ugyanakkor erősítette is településünk azon rétegét, akik tudatosan, elköteleződésből vállalták a közösségért való munkálkodást.

Az iskola

Most a székelykocsárdi magyarok sorsa válaszút előtt áll: az iskolában az I.-IV. osztályos elemi 2 tanerővel működik, az V.-VIII. osztályos iskola diákjai sajnos egy osztályba vannak összevonva. De a gyereklétszám csökkenőben van, ha semmit sem teszünk, előbb-utóbb meg fogják szüntetni az V.-VIII. osztályos gimnázium magyar tagozatát, mint a környékbeli falvakban is történt. Ha ez bekövetkezik, akkor a magyar szülők előtt két lehetőség marad: vagy beiratják gyerekeiket a helyi román iskolába, vagy internátusba adják, esetleg ingáztatni fogják őket, Nagyenyedre. Ha mindannyian e második megoldást választanák, nem is lenne olyan nagy tragédia. De tudjuk, hogy ez nem így lesz!

A jövő

A rossz változat

Tudjuk azt, a környékbeli példákból, hogy a magyar tagozat megszűnése esetén a következő forgatókönyv fog érvényesülni: a szülők egy része (kb. fele) román iskolába fogja iratni a gyerekét. Abból általában vegyes-házasság lesz, s az ilyen házasságból született gyerekek 99%-ban magyarul már nem beszélnek. S akkor nekünk már mindegy, hogy hány gyerek születik... S ezeket a gyerekeket nem látja viszont a most még jól működő, s többieket befogadó, nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium sem. A szülők másik része magyar iskolába iratja majd a gyerekét, nagyrészt Enyedre, de sokan az iskola miatt el is fognak költözni a faluból. S ha elmennek a fiatalok, akkor lassan eladódnak a földek, a házak, s a hátramaradottaknak nem lesz más dolguk, mint becsukni az ajtót. A magyar házak ajtaját, a magyar iskola és óvoda ajtaját, aztán a templom ajtaját, s végül a temetőkapu is be fog rozsdázni. Olyan ez, mint amikor egy szekér elindul lefelé a hegyoldalon. S mind gyorsabban, mind megállíthatatlanabbul száguld lefelé, a szakadék felé.

A jobbik változat

Most még elfordítható, megváltoztatható az irány! Az összevont osztályokban kb. 42 gyerek van, működik néptánccsoportunk, cserkészcsapatunk, van a faluban egyházi kórus, vannak vállalkozók, s van vállalkozó kedv is. Van egy közbirtokosságunk, mely 195 hektáron gazdálkodik, vannak egyházi épületeink, van elképzelésünk és emberünk a dolgok jobbra fordítása érdekében. Ha összefogunk a szomszéd települések közösségeivel, az ottani gyerekeknek is lehetősége nyílik a magyar oktatásra. S ha nagyon iparkodunk, többet nyújthatunk a mi gyerekeinknek is ezen összefogás által. Lehet tehát gondolkodni, reménykedni a székelykocsárdi magyar iskola jövőjében, de ezért TENNI is kell valamit. Ha Ön is segít, biztosan többet tehetünk!